FEBRUÁR 20    -   délelőtt

 

   A férfi egy magas oszlopnak támaszkodva utasításokat ad. Bal keze mint egy rongydarab lóg teste mellett, jobb keze amivel utasított hirtelen elindul és nadrágja zsebébe süllyed. Egy papírzsebkendőt húz elő belőle mellyel megtörli poros arcát. Mozdulatai lassúak és kimértek, fontos munkán dolgozik és fél, hogy ha egy hangyányit is hibázik vagy gyorsabban csinálja a kelleténél már oda is az egész! pedig rohanna, futna el! Agya, lelke, gondolatai pillanatnyi időre máshol vannak, ott ahol annyi szép vár rá! Nem! most itt nem szabad hibáznia, megrázza fejét, elkomolyodik vigyorgó arca és folytatja. Nagyon figyelmes, most nem engedheti meg magának kibontakozni gondolatait, hibátlan munkát kell végeznie... Kész, vége, végre befejeződött a rá tartozó rész. Elindul, kifelé a szabadba. Léptei nem gyorsak, ráérős tempóban halad. Néhány méterrel odébb összeütköző fémek hangja hallatszik de ez már nem jut el füléig, örül, hogy végre elindulhatott. Kocsiba ül, erősen megmarkolja a volánt mindkét kezével nem törődve a bisztonsági övvel ami kikapcsolatlanul függ  tokjában. Szemei, szája, torka, minden porcikája reggel óta szomjúznak; korábban akart indulni de közbejött az a fontos és nagy pontosságot igénylő munka. Vidám akart lenni de arcán egy ránccal több lett, szellemesnek akart tünni de aggodalom sugárzott tekintetéből. Végül U formáju kört végezve erősen a gázpedálra tapos és elhagyja az épületet ahol rég végzi mindennapi tennivalóját. Első útja a városba vezet virágot venni. Tanácstalan de amúgy is késésbe van emiatt nem húzza az időt, fehér rózsa mellett dönt, mégiscsak a virágok királynője!  Türelmetlen, agyában millió neuronok dolgoznak, minden testrésze  pici nyugalomra, csendre, békére, szeretetre  vágyik. Szemei már csak Őt látják! Behajt a kapun, három nagy lépés után már ajtót nyit és azonnal érzi a frissen főzött kávé illatát, szemei megpillantják Őt! mennyire hiányzott! mennyire sugárzik belőle valami aminek nincs neve! vagyis van csak éppen nem akarja kiejteni!  Hirtelen mozdulattal magához szorítja, megcsókolja lágyan, érzékenyen, finoman, ahogyan Ő szereti. Lassan de biztosan elhagyja testét a fáradság jele és urrá lesz rajta az a kellemes, bizsergő érzés ... egyik kezébe ott a rózsacsokor, másikkal a nő arcát simogatja, szemei ragyognak a boldogságtól …. és minden olyan csodálatos!!!  BOLDOG SZÜLINAPOT KICSIM! … és hálásak a sorsnak!

 

Oldal: Február 20 - délelőtt
Kávé ízü álomvilág - © 2008 - 2025 - kave-izu-alomvilag.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat