GYÉMÁNTOK CSILLOGÁSA

„Mi bajod van már megint? Nem tudsz elaludni?” kérdezte önmagától. Csak nézett bele a vaksötétbe, semmit nem látott hiába erőlködött. Szeretett volna végre aludni de nem jött álom a szemére. Mert nem tudta követni saját gondolatmenetét. Mert nem tudta valójában mit akar. Tegnap még tudta, most  nem olyan magabiztos. Holnap találkoznak újra. Rég nem látta, úgy érzi hiányzik! De hogy is hiányozna az aki sokat bántalmazta, aki dagadtnak nevezte, aki rondának tartotta, még azt is mondta többször, hogy senki soha nem fog ránézni rajta kívül mert csúnya, elhízott, torz. Arról nem is beszélve, hogy más férfi karolja valamikor is! Nyugtatni próbálta saját lelkét. Ő, az aki bántalmazta másféleképpen is, olyan amilyen, ezt jól tudja hisz hosszú éveken át tűrte el annak modortalanságát. Mégis úgy érezte az idő és a távollét enyhített valamit annak természetén. „Tőle nem várhatsz többet, jobbat! Vagy azt hiszed az idő megváltoztatta? Nem, nem. Ezt senki más, csak egyedül te tudod ... Nem segítelek” – sugta egy belső hang. Most is csak rá gondolt, nem értette miért nem tudja teljesen kiverni a fejéből. Tegnap még tudta, nem érti mi változott! Mi benne a jó, ha egyszer ennyi fájdalmat okozott? Talán az idő megoldott mindent. Bajban volt, vívódott mint mindíg.

  És ott találták magukat egymással szemben. Csak bámultak egymás szemébe, egyikük sem tudott megszólalni. Végül a férj megszólalt: „Újra itthon! Hiányzott a hazai levegő, hazai ízek, hazai nyár” Minden hiányzott amit hónapokkal ezelőtt itthon hagyott, de arról nem tett említést, hogy Ő is hiányzott volna. Hogy vágyott volna az Ő mosolyára, szelíd szavai után vagy éppen morcos reggeli hangulatára, amikor korán kelt. Mert abba a morcosságba is csupa szépség és gyönyör volt. Azt sem vette észre, hogy miatta csípte ki magát. Legszebb, legsportosabb nyári öltözetbe várta, neki - aki annyiszor megbántotta, öltözött így. Azt sem vette észre, hogy égett a vágytól egy átölelés után, legyen az baráti is. Nem látta szemének ragyogását sem, arcán a csalódás nyomát sem. Hogy lehet valaki ekkora vak? gondolta, és szemei könnyekkel teltek meg. De a férfi még ezt sem vette észre! Nem látta sem potyogó könnyeit, sem fájó szívét! 

    Beszélgettek. Semmi érdekes! Semmi bók! Semmi romantika! Még csak egy Isten hozott haza puszi sem csattant el, semmi! És jött a kérés: „Gyere, bújj ide mellém! Szeretkezni akarok!” Ekkor elállt szava, szemei kimeredtek. Nem értette jól? Vagy csak képzelte amit valójában hallott? Nem! Még ép az elméje, biztos abba, férfi száját hagyták el ezek a szavak. Gondolkodás nélkül, szelíd hanggal, mosolygósan válaszolt: „Nem, nem szeretkezem veled. Még ha csillogó gyémántokkal ékesített gyűrűt kapok, akkor sem!”. A férfi válasza váratlanul érte: „Bingó asszony! Gyere szeretkezzünk. Utánna megkapod a gyémántokkal ékesített gyűrűt”. Elővette zsebéből a dobozkát, lassan kibontotta ... benne ott kínálta magát platinába öntve három csillogó gyémánt kövecske. Csodaszép látvány! A gyűrű! Ekkora szépséget eddig csak filmekbe látott! Úgy érezte, hatalmas távolság van a gyémántok csillogása és a férfi magatartása között. Hányingere lett, felfordult a gyomra, utolsó szemétnek érezte a szembe levő alakot. Mert az ilyen nem ember, egyszerüen alak! Már tudja! Ha megkapja először a gyűrűt enyhe csókokkal fűszerezve a cselekvést, madarat lehetett volna fogatni vele. Az lett volna az igazi boldog pillanat! De most örült, hogy a másik férfi jött a fejébe. Mekkora különbség! És jött a belső hang: „Nem ezt akartad, tudom. De ezt a játszmát elbuktad még kezdete előtt! Hisz ő csak ennyit tud, semmi többet. Úgy érzed becsapott. Az érzéseidet mindenképp! Nem változott. És ezt csak te látod, senki más ... Nem tudok segíteni...csak még  egy gondolat: ne vívódj, nem éri meg. Könnyedén, lazán kellene felfognod ezt az egészet!” Hallgatott a belső hangra. Könnyedén, lazán visszavonult. Hamar elaludt. A belső hanggal. „Minderre a választ magadnak kell megtalálni. Nem tudlak így követni, ha mindíg először cselekszel és utánna gondolkodsz. Tanuld meg fordítva csinálni” Álmában jó éjt kívánt, csak egészen másnak ... Aludj jól picim! 

 

Oldal: Gyémántok csillogása
Kávé ízü álomvilág - © 2008 - 2024 - kave-izu-alomvilag.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat