NAPSZAKOK
Hajnal: Kinyitod szemeidet és keresel, de csak érintésem érzed bal szemeden ... elolvadtam éjjel a tested forróságától, csókká vált egész lényem, ami rátapadt a szemedre.
Dél: rám gondolsz, érzed illatom tenyeredben. Éjjel, amikor arcomat két tenyeredbe fogtad, ott maradt annak nyoma. Csend van, közelítsd lassan tenyered a füledhez és hallani fogod ahogyan suttogja hangom mennyire szeretlek! Feltételek nélkül, tiszta szivemből, forrón, mindvégig! Olyan erősen, ahogyan még eddig nem szeretett senki!
Délután: sziesztázol, becsukod szemeidet, gondolatban melléd képzelsz. Újra hallod halk hangom, de most ha jól odafigyelsz, érezni fogod, hogy mellkasodban két szív dobog: a tied és az enyém, mert éjjel neked adtam, hisz megérdemled, csodálatos ember ami vagy! Csak engedd fogjam kezed, vezesselek a vidámság, felhőtlen napok, őszinteség útján, hogy soha ne tévedj el a magány vagy szomorúság sötétségében!