HANGULAT

      Borús hangulatba ment haza.Reggel összerúgta a port azzal akivel kevés ideje megosztja azt a házat ahol él. Nem ő szurta el, de ennek ellenére a reggeli vita miatt egész napja inkább kedvetlennek, szomorúnak volt mondható mint jónak, derűsnek, szépnek. Fáradtan nyitott ajtót, emiatt örült annak hogy „lakótársa” házon kívül van. Csendben, lassú tempóval hűtőbe nézett, éhség gyötörte. Bekapott egy darabka túrót és annak majszolása közben táskáját, ami ott lógott egyik kezében, székre dobta aztán iránya a zuhany alá vitte. A magára zúdított víz hideg volt, de ma mindent másképpen vélt. Még a rá áradó viz hidegsége is forrónak tűnt. Pedig eléggé hideg volt. Kopogtatásra lett figyelmes. Nem zárta kulcsra a bejárati ajtót, csodálkozott is ki lehet. Hosszú az út addig, annak ellenére, hogy csupán néhány lépés. Valamit megérez. Megmozdult benne a vágy, a remény. Bárcsak Ő lenne! Nem akar erre gondolni, fél a csalódástól. A pillanattól! Nem hisz szemeinek! Álmodna? Vagy szemei tréfát űznek vele? Ott állt a küszöbön. Ő kopogott.Meglepődten bámultak egymásra. Most veszélyes zóna ez. A lakása ahol él. Elvégre kit érdekel? „Szia! Milyen napod volt?” csak ennyi jut el hozzá! Nem hisz szemeinek, de füleinek sem. Aztán mégis hinni kezd amikor a férfi átöleli. Összefonódva haladnak befelé és a háló franciaágyáig meg sem állnak. Nem kellett erőlködnük, jött minden magától! Könnyű, laza mozdulatokkal kigombolta a férfi ingjét aztán annak farmer gombjai kerültek sorra. Ő is nyúlkált rendesen, el is érte hogy a nyári fürdőköpeny lekerüljön róla. Csodálattal nézte a nő testét. Ilyenkor még szebbek a nő mellei mert amikor tűzbe jön valahogy kikerekednek és haragos sötét színre váltanak. Szerette nézni, hát még csókolni mennyire tudta! Finoman érintette hozzá száját és csókolta mindenhol, ahol csak kedve volt. Simogatta hátát, néha finoman hozzá érő melleit, lassan de igazán felhangolta azokat. Már a nő hasánál tartott amikor az mosolyogva puszilta csupasz testét. Ott valahol az oldalán van egy-egy érzékeny pont, amikor odaért és nyelvével piszkálni kezdte azokat, a férfi teste kellemesen összerándult. Mindíg ügyesen izgatta. Most is. Ismét rámosolygott és lazán, majdnem észrevétlenül letolt a férfiról mindent. Ekkor az már abszolút akcióhős volt. Ready for action! Megfogta nője vállát, magához szorította és forró csókba vitte annak éhes ajkait. Iszonyatosan ki voltak éhezve egymásra emiatt egyikük munkája sem maradt viszonzatlan. Nyelvjátékkal folytatták, aminél nincs nagyobb izgatószer. Imádták egymás ízét, egymás illatát. Most élnek igazán! Minden egyes mozdulattal más és új részleteket fedeznek fel, fantáziájukkal  soha meg nem unható érzéseket varázsolnak elő. Mindketten elkezdenek mozogni, összeszoktak már, tudják mi kell a másiknak, mi az ami a csúcsra viszi őket. És jött az a bizonyos tüzijáték ...... Egymás karjaiba ébredtek valamivel később, felöltöztek, összenevettek! Csodálatos volt! A nevetésük. A tekintetük. Mindenük! De legcsodálatosabb volt az érzés, hogy vannak egymásnak. Még akkor is, ha ritkán tudnak találkozni. Gyerekek, szép az élet, ha azzá tudjuk tenni!

 

Oldal: Hangulat
Kávé ízü álomvilág - © 2008 - 2025 - kave-izu-alomvilag.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat