EGYETLEN SZÓ

      Álmodom róla, minden nap, minden percben. Mert hiszem, hogy benne van, hogy ugyanúgy érez mint én csak vár. Nem jött el az idő kimondania? Az egyetlen szó ami után szomjazom, vágyom rá! Nem vagyok tökéletes, Ö sem az. Senki nem az. De a pillanatban amikor az újját az enyémbe fonja és szemei rám ragyognak közel van a tökéletességhez. Megkérdőjelezhetetlenűl! Amikor együtt vagyunk, varázslat történik, valami  amihez nem kell több csak Ő meg én. Egy időben, egy helyen. Nem kell ehhez gyertyafény, romantikus évődés, naplementében fürdő séták, csupán egy lágy érintés, egy őszinte tekintet ami magába zár két csillogó szempárt. Ami annyira intenzív és erős tud lenni!

      Nem meri vállalni kimondani? Pedig átírtunk minden létező szabályt és védőfalakat építettünk magunk köré. Ahol nincs bejárati ajtó csak nekünk. Aminek a kódját csak mi tudjuk. Hazugságok nélkül fonódunk egymásba. Ismerem! Ismer. Látjuk a fény mögött az árnyékokat de elfogadjuk egymás tökéletlenségét. Hagyjuk összekapcsolódni lelkünk, hagyjuk egymásba dobbanni szívünk. Mert nekünk így jó! Oly drága az a pillanat amikor egymás mellett ébredünk! Nehéz tudni, hogy örökké a soha határán táncolunk a minden és a semmi között. Tudni, hogy mégis létezik számomra és én létezem számára! Amit átélünk nem egy nyálas, szerelmes mese, hanem az a valós őrült lent és fent ahol semmi nem biztos érzelmeinken kívűl. Ami nélkül semmit nem érne az egész, ami nélkül megszűnne a várás, a bizalom, a fonódás, a minden. Emiatt is sokszor újragondolom önmagam mert amikor Vele vagyok minden más! Minden elcsitul körülöttem, megszűnik a zaj, a minden napok rosz pillanata, mások ferde tekintete. Olyankor jól vagyok! Én! És nem kell semmi és senki más! Mindíg várom, hogy érintése újra meg újra életre hívjon, újjait az enyémbe fonva magával vigyen. Bárhova! Nem számít merre! Kitörni a mindennapok zajos pereméből! Csillapítani egymás lázas tekintetét! Nem törődöm azzal mások mit gondolnak, vagy hogyan cselekszenek-élnek. Az én életem, az én sorsom, az én döntésem. Ne legyenek írt és iratlan szabályok! Ne is legyenek szabályok! Mert láncra vernek és elhitetik velem, hogy lehetetlen. Hallgatok a szívemre mert azt semmi nem vezetheti félre és várok!

     Várom, hogy szava csendembe lopakodjon és felrázzon abból! Az egyetlen nem kimondott szó!

 

 

Oldal: Egyetlen szó
Kávé ízü álomvilág - © 2008 - 2024 - kave-izu-alomvilag.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat