Kávé ízü álomvilág

     FELHŐK

    Szeretek a kertben lenni és közben bámulni a felhőket. Akármilyen figurát ki lehet venni belőlük ha van elég fantáziánk. Láthatjuk a madarak szárnyalását, a fűszálak mozgását, az esőcseppek záporát. Láthatjuk a kedvenc tárgyunkat, a kedvenc hangszerünket, a kedvenc figuránkat.  Láthatjuk az emberek arcát, akik még velünk vannak és láthatjuk azokat akik már elmentek. A felhőkben láthatjuk a jövőnket és az álmainkat. A felhőkben láthatjuk amit látni akarunk. Én ma egy fiút láttam benne. Egy fiút, aki nem csap be, aki velem van, akire mindig számíthatok, akit imádhatok. Egy fiút, aki nem hagy ott engem egy másik lányért. Ő az a fiú… Ő az, akibe még csak nem is vagyok szerelmes, csupán kezdtem megkedvelni, akivel csodás órákat töltöttem együtt. Ő, akivel ha együtt voltam, elfeledkeztem mindenről és csak Ő létezett számomra. És a csókja! Lüktetés, zsibrálós fény a szájnak. Apró zsibongás az ajkon, hírnöke a lefűggönyözött mennynek. Ez egy pirosbetűs nap az életemben mert láthatom Őt. Érintése csordultig van együttérzéssel, mohó és türelmetlen természete lelkemet csodálatos tétlenségbe ringatja. Higgadt, szelíd tekintete gyógyír nekem. Gyógyító szemei pillantása felfrissít  ahogyan  az óceán sós vizét feloldja a hegyi folyó tiszta vize. És az ölelése! Oldja a bennem levő feszültséget, eloszlatja komolyságomat, felpezsdíti véremet. Nem probléma akarok lenni számára, hanem megoldás mindenre: szememmel, mosolyommal, kedvességemmel, törődésemmel. Kézfogása, őszinte szavai, lágy tekintete nem nagy dolog. Igen! De én nem csak nagy dolgokra születtem hanem kis dolgokra is. Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze, nagy dolgok csak egyszer történnek meg velem, veled. Ezért éljük a pillanatot!

      Csak bámultam azt a fiú-felhőt és próbáltam közelebb vonzani magamhoz a szememmel. De a felhő nem jött közelebb… rosszabb történt. Egyszer csak szétvált… Néztem, ahogy a  fiú arcát hogyan fújja szét a szél odafent az égen. Olyan volt, mintha valaki a két kezével facsarta volna ki a jó pillanatok emlékét az elmémből. Sírtam… nem akarok elveszíteni semmit ami róla szól és Őt sem akarom elveszíteni  mert szükségem van rá.

     Hosszú percekkel később eszméltem csak fel. Még mindig a kertben voltam de már nem voltam ugyanaz. Lélekben tudtam, hogy valami megváltozott, csak akkor még nem jöttem rá, hogy mi az. Aztán megtudtam, hogy a felhő fiú már másé… Akkor tört össze igazán a szívem. Többé nem nézem a felhőket! 

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat