NAGYVILÁGBAN

     Jött-ment az úton, érezte hogy nagy a lendület. Vállak ütköztek vállához, lökték néha, sodorták. Felvette a ritmust és száguldani kezdett a világgal. De nem esett jól neki ezért lassítani akart. Nem tudott. Pedig nagyon akart, úgy érezte össze esik, lábai alatt elvész a talaj. Körbenézett. A sok álarcos érthetetlenül bámult rá. Ő is álarcot vistelt, besimult a látszat valóságába. Aztán meggondolta a dolgot, levette az álarcot és megmutatta önmagát, igazi arcát. Vállalta azt amit addig féltve őrzött: megmutatni, hogy az álarc alatt értékes, érző, talán egyedi csoda. Lehetőséget és  talán felelősséget adván ezzel önmagának, hogy részese legyen egy játéknak. Saját szabályai szerint halad tovább álarc nélkül, kiváncsi mi van a falakon túl és teszi mindezt merészséggel, bátorsággal, mosolyogva. Mit láthatott? Hirtelen megfordul és kezd szembe úszni az árral, a világgal. És halad előre, vagy éppen hátra? Nehéz számára így utat kieszközölni de  sikerül! Sikerült lángot gyújtania a szélviharba, megóvni azt hogy ne fújja el a szél. És ekkor rádöbben arra, hogy látni kezd. Fényt, tisztaságot, szépet! Szemei jó ideje csak hibákat és foltokat láttak, hazugságokat és hiányosságokat, gyengeséget és kicsinyességet, kimondhatatlanul lehangoló dolgokat. Meglátta az utat amin járnia kell. Azt is tudja, hogy ordítani fog ha ideges lesz, mosolyogni ha valami felvidítja, halkan véleményt nyílvánítani ... és így haladni a megtalált úton.

 

 

Oldal: Nagyvilágban
Kávé ízü álomvilág - © 2008 - 2024 - kave-izu-alomvilag.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat