ÖRÖK SZERELEM

    Maradhattam volna reggelig, egy napig, egy évig, örökre. Mégis az elmúlt éjszaka mámorító emlékével akartam továbblépni. Azzal a tudattal, hogy ajándék volt az élettől minden perc amit vele éltem át. Ő az az ember akit örökre szeretni fogok! Még aludt mikor becsukódott mögöttem az ajtó. Izmos testének vonala kirajzolódott a vékony takaró alól. Egy múló gondolat volt csupán, hogy egy utolsó csókot leheljek ajkára, de nem akartam felébreszteni. Magyarázkodni. Hogy miért döntöttem így. Tenyerén hordott, figyelt rám, meghallgatott, megtanított újra nevetni, átlépni az élet adta nehéz pillanatokon, mellette biztonságban éreztem magam. Már az első csókjával úgy követelte testem, hogy összes porcikám beleremegett. Nem siettünk. Ismerkedtünk. Határainkkal, lelkünk-szivünk területével. És jöttek az újabb és újabb találkozások, sokat beszélgettünk, csevegtünk, kibeszéltünk mindent és mindenkit, minden eldugott kis zugba egymás karjaiba zuhantunk, élveztük a nekünk jutó boldog perceket, órákat, néha fél napokat.

  Vacsorára hívott. Ez volt az első alkalom amikor elmentem hozzá. Olyan volt mintha mindíg is ott éltem volna. Míg előkészítettem a terítéket, ő a kanapéról figyelt. Nehezen ismertem ki magam konyhájában, de ő csak mosolygott ügyetlenségemen. Izgalmamban igyekeztem megfeledkezni jelenlétéről és a feladatra koncentrálni, de halkan mögém somfordált, kezével végigsimogatta ajkam, vállam, derekam. Megremegtem, félre vetett fejjel kérdőn néztem mély zöldes-barna szemeibe. Ő csak mosolygott. Már nem számított semmi, elveszett minden kontroll. Testünk egy ütemre mozdult, szivünk egy ütemre vert. Felszabadúlt minden elfolytott szenvedély, csak ő volt és én. A világ megszűnt létezni! Megállt az idő! Boldogság járta át testem, lelkem, szívem. Így aludtunk el. Mindenünk csendjével.

     Madárdalra ébredtem, az elmúlt néhány év kellemes, boldogító emlékével. Nem akartam felébredni! Ott akartam maradni és tovább álmodni. Igen, álmodni! Maradhattam volna reggelig, egy napig, egy évig, örökre. Mégis az elmúlt éjszaka mámorító emlékével akartam továbblépni. Azzal a tudattal, hogy ajándék volt az élettől minden perc amit vele éltem át. Ő az az ember akit örökre szeretni fogok!

 

Oldal: Örök szerelem
Kávé ízü álomvilág - © 2008 - 2024 - kave-izu-alomvilag.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat