ÖNBECSÜLÉS

 

          Van valami ami rosszabb mint bármilyen szenvedés: az, amikor az ember elveszíti önbecsülését.  És ami úgy tud fájni, égni, sebezni, úgy érzed, semmi sem tudja feloldani az ilyen gyötrődést. Ha egy  vagy több ember megsebzi bennünk azt a mély önérzetet, azt hisszük  nélküle nem tudunk többé ugyanazok maradni. Hiúság.  Mégis az emberi élet legmélyebb tartalma ez az önérzet. Ezért egyezünk bele mindenféle megoldásba, néha az aljas, a gyáva megoldásba is. Nem gyávaság ez, nem! talán az életösztön utolsó védekezése. Ha  csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondoljunk arra, hogy ez természetes, mert emberek vagyunk.  Mitöbb, ÉN is ember vagyok, tehát kedveseim megbántanak, barátaim elhagynak és minden amit gyűjtöttem lelkemben és szerettem egyszer elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, nem is lehet az, hanem a természet rendje szerint való! Ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Mert ember vagyok,  szenvednem is kell. És belátnom, hinnem, tudnom kell hogy szenvedésem nem tart örökké, pont azért  mert ember vagyok.  Eljön az idő amikor fel kell nőni mindenhez, belátni élethelyzeteket, tisztelni mások akaratát még akkor is ha az nem azonos enyémmel. Ami lényeges és fontos az, hogy soha ne mutassam fájdalmam a világnak. Gőgöt és büszkeséget sem! Önmagam előtt nem szabad megtagadnom a fájdalmat, csak arra figyelnem kell, hogy mindez ne legyen csapás, néha bukás is. Az emberek így gondolkoznak: "Elhagyta valaki aki fontos volt számára, akit szeretett; lám, megbukott ő is." Átérzem  a fájdalmat, de szisszenését sem hallom. Egyrészt, mert mikor szisszen, mikor könnyeket csordít, e pillanatokban már csal is kissé. Az igazi fájdalom, gyötrelem néma; a könny és a kiáltás már megkönnyebbülés. Hát nem csalom önmagam és nem örvendeztetem a világot!  Hallgatok! Fegyelmezem arcom, mozdulataimat, cselekvéseimet, szavaimat.  És ha egyedül maradok  a fájdalommal, lazán, érzékkel de ugyanakkor felemelt fővel így szólok:  "Tessék, fájdalom, megtaláltál! De akárhogyan fájsz, tudom, hogy ez rendben van így mert ember vagyok." Holnap új nap kezdődik, aminek a melegségét másképpen érzem majd, mert mindíg van valahogy! Csak bízni kell önmagamban, soha nem elveszíteni önbecsülésemet! Mert ember vagyok, sebezhető! De egyszer minden seb begyógyúl, még az enyém is!

 

 

Oldal: Önbecsülés
Kávé ízü álomvilág - © 2008 - 2024 - kave-izu-alomvilag.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat