GYERTYAFÉNY

 

     Mint magatehetetlen csecsemő, ki nem lát, nem hall, semmit sem tud önállóan és ha maga alá piszkít mások teszik őt tisztába - valahogy így éreztem magam amikor a ház, amelyben élek sötétségbe borult. Elment az áram – megbénult az élet. Tapogatózva indultam gyertyát keresni de megbotlottam a számítógép kábeleibe, amiket korábban lusta voltam elrendezni, elvágódtam és bevertem a fejem az ajtókeretbe. Hangosan szentségeltem, igaz, ilyet nagyon ritkán teszek. De most kijött belőlem. Felálltam és most már jóval óvatosabban tapogatóztam tovább, közben azon gondolkodtam hogy mihez kezdek majd a sötétben, egy halvány gyertyaláng mellett. Üvölteni tudtam volna a dühtől amikor már az ötödik olyan tennivaló jutott eszembe amihez áram kellene. Elviselhetetlennek tűnt függőségem.
A váratlanul rámszakadt sötétség bebörtönzött, elvágott a világtól. Aztán arra gondoltam, hogy telefonálni még mindig tudok, vagyis kapcsolatot létesíthetek bárkivel internet hiányában is. Ez a gondolat egy kissé megnyugtatott, még akkor is, ha éppen nem volt kedvem telefonálni senkinek. Végül a konyhaszekrény mélyén akadtam rá egy gyertyacsonkra, mely már félig leégett ugyan de még használható volt egy darabig. Meggyújtottam majd leültem az asztal mellé és a gyertyalángról gyújtottam rá, aztán összerándult a gyomrom mert eszembe jutott a régi babona: „Valahányszor gyertyáról gyújtunk cigarettát, a tengerbe vész egy matróz.” - Babonaság! – mordultam föl bosszúsan, nem hittem igazán. Ekkor anyám gyakori mondása jutott eszembe: „Ha rosszat cselekszel, a sors mindig megadja a lehetőséget arra, hogy jót is tégy és ezzel helyrebillentsd a fény és a sötétség egyensúlyát.” Idegesen szívtam végig a cigarettát és közben próbáltam lerázni magamról a rossz érzéseket. Az áramszünet már több mint egy órát tartott ezért  úgy határoztam, hogy felhívom az elektromosokat és érdeklődök mégis mire számítsak, a vonal azonban kitartóan foglaltat jelzett. Úgy tűnt, hogy a gyertyacsonk sem bírja sokáig, ezért felöltöztem, hogy elmenjek otthonról mert semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy a sötétben üldögéljek egész este. Tétován, céltalanul bolyongtam az utcán egy ideig, aztán a közeli szupermarket bejárata előtt megálltam mert eszembe jutott, akár vehetnék is néhány gyertyát. Megtapogattam zsebeimet, elégedetten nyugtáztam, nálam van a pénztárcám. Ráérősen nézelődtem, nem volt okom sietni. Amikor aztán megtaláltam a gyertyákat és vagy egy tucatot bevásárló kosaramba raktam, hirtelen sötétség borult az áruházra. „Úgy látszik, utolért az áramszünet.” – gondoltam egykedvűen, mások riadt sikongatásai, zsibongásai közepette. A váratlanul érkezett sötétség pillanatok alatt káoszt, zűrzavart okozott és jó néhány vásárló pánikba esett, menekülni próbált polcokat ledöntve, áruhegyeken és egymáson átgázolva. Amennyire tudtam igyekeztem félreállni és  előkotorva öngyújtómat, meggyújtottam egy gyertyát. A halvány fényre, mint a legyek, körém gyűltek az emberek. Sorra gyújtogattam a kosárban lévő gyertyákat és vásárlótársaim kezébe nyomtam őket. Amikor kosaram kiürült, visszaléptem  a polchoz és onnan szedegettem le a többit. Égő gyertyával a kezükben a megrémült vásárlók is nyugodtabbak lettek, nem borítottak fel több polcot, megnézték hová lépnek, nem tapostak össze semmit, fegyelmezetten vártak a sorukra, amíg a biztonságiak egyesével kiengedték őket a kijáraton. Az áramszünet miatt nem működtek a pénztárak így mindenkinek üres kézzel kellett távoznia. Közben az egyik biztonsági őr felfigyelt a fény-menetre és elindult kideríteni, hogy honnan származnak a gyertyák. Hamar rámtalált mert még mindig ugyanannál a polcnál osztogattam a megnyugtató lángocskákat ahonnan korábban vásárolni szándékoztam. A biztonsági őrben túlbuzgott a hivatástudat mert számonkérőn rámförmedt:
- Mit képzel maga?! Ki fogja megfizetni ezeket a gyertyákat? Megbénultam a döbbenettől, nem hittem a fülemnek, válaszolni sem tudtam. Az őr pedig "fülöncsípve" a tetten értet intézkedett: áruházi lopás alapos gyanúja miatt azonnal jelentést tett a rendőrségen. A helyszínre siető rendőrök, a gyanú megalapozásaként, igazán könnyen találtak jó néhány, égő gyertyával álldogáló, ellenem valló szemtanút, hiszen a sötétség sötétséget szül, a fény pedig árnyékot fogan!

 

 

Oldal: Gyertyafény
Kávé ízü álomvilág - © 2008 - 2024 - kave-izu-alomvilag.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat