Kávé ízü álomvilág

    ŐSZINTÉN ...

   Kibandukolt a konyhába, egy vizespoharat bányászott elő a szekrény egyik polcáról, kicsit áttörölte, nem kellene - gondolta, ragyogó tiszta, majd vizet öntött bele. Kezében a pohárral tért vissza kedvenc ápoltjához, átnyújtotta a törékeny kezeknek amelyek egy halk köszönettel elvették. Kezébe vette a lány lábait és befáslizta. Ugyanazt tette bal karjával majd  arca sérűlt részére tapaszt ragasztott. Tudta jól, hogy nem is kéne rátennie a kötést sem a tapaszt csak a mellette ülő teremtés nem akarja látni a sérüléseket magán. Amikor végzett felnézett a zöld, kissé csillogó szemekre. Egy kis mosolyt látott köríveződni a sérűlt, de bájos arcon, majd egy könnycseppet amint fégigfut a puha bőrén és rácsöppen inge újjára. Aztán könnyek zápora kezdte el mardosni az anyagot és a szívét is. Egy fejet érzett vállába fúródni: „Én nem csináltam semmit. Csak egyszerűen bevadúlt és kezet emelt rám. Ivott és az alkoholtól elborúlt az agya. Bárkivel megtörténhet” zokogta könnyei között. Nem akar hinni a fülének! Ha valaki egyszer már megtette, többször is meg fogja tenni. Csak áltatja magát, de miért? Amikor nem ez az első eset, hogy részegen erőszakoskodik, összeveri. Sírástól elhomályosúlt szemek néznek rá, hálás tekintet ez. Telefonált, nem vette fel, többször megismételte de csend volt a vonal túlsó végén. Még egyszer megpróbálja, valami azt súgta ne hagyja abba, szinte könyörgött próbálkozzon még. Végre! Felvette, de nem tudott beszélni. Nem jött ki szó a torkán, csupán halk nyögés hagyta el ajkát. Ráérzett, abba a pillanatba tudta baj van! Kocsiba űlt ... a hálóba talált rá,  félájúltan hevert a padlón, összeverve. Ölébe vette, lassan az ágyra tette, majd vizet vitt be. Néhány kortyot ivott, majd átnyújtotta a félig tele poharat. Nem bírta megállni és egy apró  puszit lehelt a női szájra majd kezeivel átkarolta derekát, vigyázva nehogy valami kárt tegyen benne. Mélyen a zöld szemeire lehelt, apró csókot adott a szemhéjakra és halkan, éppen hogy érintve kezdte el becézgetni a lány arcát. Lassan akarta felébreszteni benne a szunnyadozó hitet, és arra összpontosítani, hogy kész! vége! elmúlt a veszély. A saját fájdalmai most nem érdekelték. Mint egy kisded simúlt bele karjaiba, ahol megnyugvást, megértést, békét talált. „Hunyd le a szemed és zárd ki a kűlvilágot!” súgta kellemes, lágy hangjával a fülébe. Érdekes, hogy eddih mindíg a lány mondta neki ugyanezt, most ő kérte erre. Alig érintve csókolta a nyakát és a biztonságot jelentő karjai csípőjén kalandoztak. Érezte a félelmet, a nyugodt nyugtalanságot amit a másik teste árasztott. Mellé nyújtózott, majd így folytatta: „Ne félj kicsim, most már biztonságban vagy.” Alig látható mosoly fakadt arcára, egy könnycsepp csordúlt ki szeméből majd apró, lágy puszik közepette álomvilágba utazott. Takarót keresett amivel nyakig betakarta reszkető testét, megcsókolta többször sérűlt arcát majd újra kibotorkált a konyhába ahol narancslével oltotta szomját. Pár perc múlva, amikor kicsit magához tért, kabátjához sietett és kilépni készűlt. Aztán megállt az ajtóba egy pillanatra és visszatért. Biztonságba akarta tudni, nem volt ereje elmenni, egyedül hagyni. Többször figyelmeztette, féltette a fennáló veszélytől és mennyire igaza volt. Most ott űl mellette az ágyon, érzi szabálytalan szuszogását és a földet bámúlja, az ölébe összekúlcsolt kezeit tördeli. Különös érzés ez. Ma éjjel itt marad, vigyáz rá, őrzi sértett testés és álmát. De holnap? Hogyan tovább? Mit tud ő tenni? Őszintén!

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat