VALAMI MÁS!  ITT ÉLNI ...

   Kinn pirkad a hajnal és én gondolataimat kutatom, mivé lettem, mi sodort erre az útra? a szegénység útjára. Arra az útra, hol lázad lelkem, hogy hazámat a szegénység bekebelezte. Nem vagyok egyedűl, jól tudom, nyomor tapos mindenütt körülöttem. Új rend uralja már e népet, hol nincs már értéke az embernek. Megcsalt a világ amibe élek, szegény lettem. Csak bámulom felettem a haladó felhőket! Fohászom küldöm az égieknek és várom lesz-e jövő, lesz-e még boldog az ifjú nemzedék. Lesz! - súgja valami bennem csak kevés! Azok kik a tűz körül ülnek, igen!, ők hagynak boldog utódot rakott szekérrel! A többi, ki a szegények sarja, terheket cipelve ballag majd a szekér nyomában. Uram! olykor lenézel-e a földre amit teremtettél és rá az embert? Tenni kéne valamit! Nem tudom, szégyen-e vagy büszkeség ebbe az országba élni, itt maradni. Szépséges hazám, hű szolgád és koldusod lettem! Hittem, hogy őszülő fejem nyugalomra, jólétre talál. De megcsalt hitem, lelkem már nem remél. E föld szülötte vagyok de már nem tudom ki vagyok. Reménység az uram, nincstelenség a gazdám, kóbor szellő szaggatja szét a múltam. A bőséget amire számítottam évekkel ezelőtt, semmi nem hozza elém. 

    Hajnali lázadás ez nyár elején. Esőcseppek zörgetik az ereszcsatornát, talán ők is lázadnak? Kiáltanának de úgysem hallja senki, mint a szegénységben megrekedt népet. Hajléktalanoktól népes a park, az utcák. Kapualjak alá húzódnak az idő elől mert rágja csontjaikat. Nyár van, zöld minden, ám az igazság alussza mély álmát. Az igazság, hogy az emberi jogok egyformák, hogy az emberi méltóság mindenkinek jár! Igen, jár, csak valahogy gátat építenek elé és nem éri el mindenki aki itt él. Méltósága a szegénység? kérdezem a pirkadó hajnalt de nem felel. Megválaszolatlan kérdések lebegnek a már zöld nyár illatában. Már megőszült a hajam, az évek mögöttem sorjáznak, mégis szeretném tudni a jövő titkát. Utódainknak vajon mi jár? A nyomor épül tovább vagy a jövő tavasz együtt ébred egy jobb életet adó világgal? Megérem-e, hogy az út végén így szóljak: Igen, szebb jövőt hagyunk mint a múlt amiben éltünk. De kimondhatom-e az út végén vagy magammal viszem a keserű ízt odaát?

     Nyár van, szabadon daloló madarak hangját hallani mindenhol. Én is szabadságban vagyok, mégis e rendszernek rabja. Utódaim vándormadarak lettek, elhagytak! Egy új világba raktak fészket, új rendszerben, ahol az emberek egyformák. Lassan feljön a nap, de a "börtön" kapuja zárva marad. Őrt áll a szegénység, a nincstelenség, a képtelenség már mustrál. Vajon mindvégig társa leszek? 

 

Oldal: Valami egészen más!
Kávé ízü álomvilág - © 2008 - 2024 - kave-izu-alomvilag.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat