Kávé ízü álomvilág

SZÜLINAPRA

  Gimnazista volt, amikor először lett igazán szerelmes. Ott, a suliba, mindenkinek volt barátja már első hetektől kezdve. Nem sokat adott ő a szerelemre, inkább a tanulás érdekelte. Négy éven át osztályelső helyet csak szorgalommal, odaadással lehetett megtartani. Őt aztán ismerte az egész gimi pedig több mint 500 diák tanult ott, rendezvények szervezése, plakátok szerkesztése, szónoklatok szövegírása majdnem minden esetben rá hárult. Igaz, szerette a rivaldafényt, mindíg a „központba” lenni. És ennyi feladat, munka mellett egyszer  őt is elérte Ámor nyila. Az esze vágott mint a borotva, a külsője sem volt ronda, sőt ... minden ujjára 10 jutott volna, de neki csak Ő tetszett. Okos volt, 2 évvel idősebb és még ott a gimiben a barátságból, szeretetből szerelem lett. Előbb végzett mint ő, kora miatt, aztán egyetemre ment, de ez mitsem változtatott érzelmeikben. Nagyon szerette, igaz, a lány  is Őt. A gond az volt, hogy a lánynak elvei voltak, szüzességét csak az kaphatta meg aki oltár elé viszi. Nem tulajdonított nagy figyelmet a szexre más elfoglaltsága miatt de inkább  erős elve miatt kibírta a nélkül. Ő nem! A lányt szerette, vele akarta leélni életét, közbe másat dugott, mert működnie kellett valahogyan mint férfi még házasság előtt.

   Február volt, pontosan egy bizonyos februári nap, a szülinapja. Nappal különösen meleg, szinte forró napsütés, este hűvösbe hajló éjszakák borzolták a szerelmesek egymásba fonódó lelkeit. A verandán ült és várt. Rá! A percek órákká nőttek mégsem volt nyugtalan mert tudta, hogy jön és azt is tudta, hogy olyan lesz mint amikor megismerte: kedves, humoros, érzelmes. Olyan férfi, akinek van véleménye mindenről és emellett ismeri a női lélek szövevényes világát is. Kiváncsi volt milyen ajándékot kap tőle. Hisz születésnapja van! A 24-ik! Mindíg 22 szál szekfüt kapott, mert ez volt a számuk. Egyszer kitalálták, hogy mások ne tudják hogyan búcsúznak el egymástól, mondják azt „május 22” – május mert mindkettőjüknek kedvenc hónapja, a 22 csak úgy, vaktából jött. És ez amolyan köszönésükké is vált. Annyi mindent tudott már róla, édes-fájó dolgot, büszkeséget, vágyat, örömöt, célokat, tudta mit szeret és mit nem. Így az sem lehetett titok számára, mire vágyott, minek örülne a legjobban! Néhány hete csak egy képet látott maga előtt és egy kedves hangot hallott naponta a telefonba, de ma végre láthatja! Csendesen, finoman érkezett. Egy könnyű csókot lehelt kedvese ajkára, majd lehuppant mellé a kanapéra. Kissé tétován kereste a helyét, fürkésző tekintete végigsuhant a nő arcán. Kérdőn nézett rá, mintha megerősítést várt volna, de ezt nem adta meg neki, még nem! gondolta. „Boldog szülinapot kicsim!” és átadott egy szál fehér rózsát meg egy ékszerdobozt. Lénye szavak nélkül is üdítően hatott rá, érezte higgadtságát, annak erejét. Felé fordította a lány a tekintetét, szeméből átszőtt gyönyör csillogott szerelmére. Ahogy lassan bekúszott a hideg a veranda deszkái között, úgy merültek ők is egymáshoz közelebb, végül hozzábújt férfi ideáljához aki szorosan átölelte. Jóleső érzés volt, hogy nem sietett. Kékes-zöld szemeiben kiváncsi fény lobbant amikor belenézett az ékszerdobozkába. Két gyűrű ragyogott benne. Eljegyzési gyűrűk! Kivette mindkettőt, egyiket újjára húzta, a másikat a lány tenyerébe rakta: „Ha te is akarsz engem, kérlek tedd bal gyűrüs ujjamra. Én akarlak téged, ezért eljegyeztelek.” A meghatódottságtól nem jött ki hang a torkán, szinte robotként cselekedett, a fiu csókja olyan magától érthetődően simúlt szét az ajkán mintha mindíg oda tartozott volna. Soha eddig nem érezte csókját ennyire gyöngédnek mint most. Tudta, bizonyossá vált számára, hogy úgy ahogy Ő szereti  soha senki nem szeretette és nem is fogja ezután sem. „Boldog vagyok mert elfogadtál és hozzám vágyol, enyém leszel. Nagyon szeretlek!” Jól estek szavai! Újjait kedvesen végigsimogatta kedvese arcán aztán megcsókolta. A lány teste ellazult, karjaiba olvadt, és gondolatban döntött: "Vége az érveknek, ma éjjel övé leszek!" Szenvedély, vágy, határtalan gyöngédséget érzett ölelésében. „Gyere, mondjuk el anyáéknak is” szólt szinte suttogva. És hirtelen megremegett körülötte a levegő, amikor a férfi szemébe nézett. Valami mély fájdalmat, ürességet látott, amolyan a távolva, de inkább a semmibe figyelő szemek ezek! „Igen kicsim, elmondjuk nekik is, csak előbb gyere, beszélgessünk”  Érezte, hogy valami nincs a helyén, de rémálmában sem gondolt volna arra ami következett. Kipakolt! Mindent! Ami bánotta, nyomasztotta egész énjét már jó ideje! „Figyelj kicsim! Kérlek halgass végig, ne mondj semmit amíg be nem fejezem. Tudod, hogy nagyon szeretlek! Veled akarok élni, csak veled, senki mással! De mert férfi vagyok, valahogy nekem is „működnöm” kellett. Téged mindig tiszteltelek és soha nem bánottalak volna meg azzal, hogy akaratod ellenére szexre kényszerítselek ...” Ekkor kicsit megnyugodott és mosolyogva, naívan közbeszólt: „Ez legyen a legnagyob gondunk édesem! Persze, megértelek” Szorította és lágyan csókolta, puhán, finoman ... és folytatta: „Kérlek, szépen kérlek, hadd fejezzem be! Igen, megcsaltalak! És nem akárkivel! A legjobb barátnőddel! A gond az, hogy terhes!!!!!! De még mielőtt megszólalnál, tudd, hogy soha nem szerettem, csupán szexparterre volt szükségem! Nekem ő nem volt más mint szalmazsák! És eszem ágába sincs téged emiatt elhagyni!” Ekkor az esze felmondta a szolgálatot! Lassan, apránként megszünt a külvilág létezni. Kizárt mindent és mindenkit a múltból, a jelenből és még a jövőből is. Behunyta szemeit és csak sóhajtozni tudott. Könnyei záporesőként folytak le arcán. És ott, abba a pillanatba, döntött: "En soha nem fogok közé és a gyereke közé állni, mégis hogyan képzelte el közös jövőnket? Engem akar elvenni, de mi lesz később? Állandó féltékenység, heti-havi vagy talán napi ingázás közöttem és a gyereke között? NEM!" Csak ez az egy szó hagyta el száját. Összeomlott. Könyörgött, szemeiből is potyoktak a könnyek „Értsd meg kicsim, téged szeretlek, veled akarok élni! Becsültelek, hű maradtam buta elveidhez, nekem ez az egész csupán szex volt, semmi több!” De szavai már nem jutottak el hozzá, bízott benne, neki Ő volt a minden! És most pillanatok alatt füstbe ment mindaz amit éveken át építettek. Mindíg arra a pillanatra vágyott amikor csak  ők ketten léteznek, amikor a külvilág megszünik létezni, elveszni a másikban, csak testük összefonódását csodálni! Elengedte, útjára küldte. Folytassa nélküle! ... elment ... becsukódott mögötte a kapu, és ugyanakkor a lány szive, lelke is!

      Kislány született, nem sok időre rá meg kisfiú. Mert mégis elvette úgymond szerelme barátnőjét. Azonban rövid idő után szétváltak útjaik, a fiu egész életét a karriernek szentelte. Ívelt is szépen fölfelé! És csapott a sors iróniája! Egyik gyerek megbetegedett, donort kerestek. Ilyenkor első a család! DNS vizsgálat során kiderült, hogy egyik gyereknek sem Ő az apja és azok csak anyáról édes testvérek, az apjuk más-más!   

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat