MINDÍG HAZA JÖNNEK!

 

  Kellemesen langyos, tavasz kezdetét sugalló napnak nézett elé. Szokásos szombati mozgást igénylő tevékenysége beindította minden testrészét, örvendtek porcikái a friss levegő és ugyanakkor testmozgás keverékének. Udvaron, kertben látszott hogy a természet kibontakozní kívánkozik; apró fűszál lengedez mindenütt,  növények levelei emelkednek talaj fölé, minden fürdik a nap sugarát szétszóró melegségben. Légy zümmögése zavarja meg gondolatait. Csodálatos ilyenkor minden, tavasszal újra éled a fű, a fa, a virág, talán Ő is! Enyhe szél lengedez, nem hideg de eléggé erős ahhoz, hogy megakadályozza összeseperni az ősz maradványait. Bosszús emiatt? dehogyis! hisz olyan szép ma minden, jönnek majd még csendesebb napok! elsüllyed egy valótlan világba ahol annyira egyhangú minden, hogy kezd unalmassá válni. Felriad amikor szomszéd srác szól hozzá, nem vette észre  közeledtét. Biciklit jött kölcsön kérni. Ott van a régi tehénólba, jászolnak támasztva. Rendezett környezetbe él, minden tárgynak megvan a maga helye, így könnyű elővenni amikor szükség van valamire. Szereti a rendet, tisztaságot. Tudja, hogy ezek nélkül könnyen olyan labirintusba csúszhat amiből nincs visszaút. És meglátja a fecskefészket!!! Szereti a fecskéket! Tekintete szomorúvá válik, szemei  a múltba látnak, tavaszi napra emlékeznek amikor nagyon várta haza drága madárkáit  mert nem hozta meg őket akkor a korai tavasz, pedig már minden virágba öltözött, kert végébe hófehér kökénybokor nézette magát, de nem jöttek! Egy-egy pár átvonult gazdasága fölött, keringtek is fölötte de aztán elsuhogtak másfelé. Hol vannak már? miért késnek? És napról napra jobban szívére terült a szomorúság felhője, minden szomszédba ott csicseregnek már kora reggel, forgatják apró fejüket, olyan kellemesen "tanácskoznak" ficsergésükkel, hogy torka elszorúl, alig jut levegőhöz. Szemei könnybe lábadnak a gondolattól, hogy az övéi biztosan elpusztultak valahol út közben hazafelé.  Más oka nincs, hogy nem jöttek haza! Az nem lehet hogy új gazdára vágytak!... és csak terült a szomorúság felhője tovább, lassan eltakarta az egész eget...

          Mint minden reggel, első dolga állatait etetni. És boldogság, mérhetetlenül nagy boldogság tört ki belőle! Ott voltak! Már nagyba ment a munka, gyúrták a sarat, szedték a szalmaszálat, fészküket szépítették, javították. Potyogtak könnyei, örömkönnyek voltak ezek. Itthon vannak, haza jöttek. Mégsem hagyták magára! Kinyújtott karjára szálltak, köröztek egyet, újra karján landoltak, így üdvözölték rég nem látott gazdájukat. Most már tudja: mindíg haza fognak jönni! soha nem hagyják el!

 

Oldal: Mindíg haza jönnek!
Kávé ízü álomvilág - © 2008 - 2024 - kave-izu-alomvilag.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat