A BARÁT, A KINCS, A MINDEN, A SENKI!

    Sugárzott a szeme a meglepetéstől. Mert hirtelen megcsókolta. Nem látta jól a sötétben az arcát, de annyit még így is ki tudott venni, hogy vele ellentétben, lehunyta a szemét és talán eddig soha nem látott nyugalom sugárzott róla. Minden mozdulata egyszerre volt határozott és kedves ahogyan magához simította és ahogyan húsos ajka övéhez tapadt. Még soha nem tűnt fel neki, hogy ilyenek az ajkai, csak most ahogy az ő száját érintették. Nem volt rossz csók, ha nem lett volna ilyen a helyzet még azt is mondta volna, hogy a férfi kifejezetten tehetséges. De nem tudott igazán benne elmerűlni mert csak az járt a fejében, hogy mi is történik vele abban a pillanatban. Szürreális volt az egész, a furcsa szó talán nem is elég ahhoz, hogy leírja. Tizesével álltak volna sorba azért, hogy megcsókolja őket, akár mindenféle jelentés nélkül, Ő most mégis ott van vele, csak vele és csak miatta! Nem tud mit kezdeni az egésszel, váratlan és sokkoló ami megdöbbentette. A felismerés, hogy ez nem egy egyszerű csók, vagy egy puszta vágy, a férfi szereti! Szerelmes belé! Többször voltak már ilyen közel egymáshoz, de most a levegő szinte összesűrüsödik közöttük és mintha apró sziklák repkednének benne. Ha nem észlelné mi ez, varázslatra tippelne, de az szóba sem jöhet, varázslat nincs csak a mesékben. Aztán a férfi közelebb simúl hozzá, szinte lassított felvételként érzi ahogy a centiméterek másodpercenként fogynak közöttük. Viszont az ő arcán látszik, hogy tétovázik, hogy bizonytalan, fejében sorjáznak a gondolatok. Biztosan jól érzi, jól sejti? Biztosan szereti? A szíve dübörög, a vér hangosan száguld ereiben, mintha ezzel megkapta volna a választ sejtésére. Mosolyogva kicsit előrébb dől és úgy dönt, végleg eltünteti a még közöttük levő néhány milimétert. Nem tudja pontosan ha helyesen döntött, de abba a pillanatba megáll az idő az agyában, a lelkében, a testében. Türelemmel, gondosságal fogadja az újabb csókot ami szinte örvényként ragadja magával. Nem is érti, ez az egész miért lepi meg ennyire, miért kételkedik annyira, amikor a férfi száját már jóval ezelőtt elhagyta a szó: „szeretlek”, igaz idővel azután, hogy belépett az életébe. Ő lett a támasza, a barát, a kincs, a minden, a senki, akire mindíg számíthat, az ő válla az amin mindíg elsírhatja bánatát, örömét, néha hülyeségeit. Ő az aki megszorítja a kezét ha magával ragadja a sors, ő az aki felnyitotta a szemét amikor vakon haladt a világban. Legszívesebben, most hagyná, hogy vigyázzon rá egy életen át de mivel jól tudja ez lehetetlen, csak kezeit fonja nyaka köré. Érzi amint hosszú újjak végigsimúlnak a hátán, aztán még lejjebb csúsznak és megállapodnak a nem éppen topmodell alakú derekán. Nem sokáig, mert felemeli azokat és két keze közzé fogja arcát, elszakad tőle épp annyi időre, hogy megszólaljon: „Az enyém vagy! Nagyon szeretlek!” ... Akkor, ott, tudatosúl benne, hogy nem hiú álom, nem ámítás, nem agyjáték mindez, hanem szerelem. Ha késői is, de igazi szerelem!

 

Oldal: A barát, a kincs, a minden, a semmi!
Kávé ízü álomvilág - © 2008 - 2024 - kave-izu-alomvilag.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat