ELCSENDESEDÉS

     Lassan, biztosan dobban a szívem. Miattad. Megint. Akatom azt a pár órát, hogy érintésed életre keltsen. Akkor is ha az ára a pillanat amikor elsétálsz és magaddal viszel minden fényt. Mindíg várlak! Néha hetek telnek el de a hetek csak percek számomra míg nem látlak megint. Tudom amikor újra közeledsz mert olyankor nem hallom a világ egyhangú zúgását. Testem, lelkem remegve várja az új találkozást amikor a szemed rajtam megpihen. Nyugalmat erőltetek magamra, hogy ne lásd amit nem akarsz látni! Belélegzem illatod, hangod mint szerenád hat rám majd sejtről sejtre olvadok beléd. És elfog a kétségbeesett vágy, hogy még többet akarjalak! De nem teszek semmit csak vidáman rád mosolygok. Nem veszed észre a különbséget. De az is lehet, hogy jobbnak látod nem észre venni! Leülünk ugyanahoz az asztalhoz mint azelőtt és furcsa, szinte beteges játékba kezdünk aminek semmi köze a szívhez. Minden mozdulatod, gesztusod, minden szavad csendes árnyékot vet a lelkemre. Mégis folytatjuk. Te most sem látod amit én! Mert így jobb neked. Megborzongok, gondolataim ordításra kényszerítenek. De nem teszek semmit mert tudom, érzem, hogy közeleg a pillanat amikor a valóság térdre kényszerít. Tehetetlen mozdulatlanságba fogsz majd emlékezni ránk és tudni fogod, hogy minden alkalomkor amikor elsétáltál újra meg újra megöltél valamit bennem! Tudni fogod, hogy minél ritkábban jöttél hiányod szétszakított mindent ami ott belül, lelkem mélyén  gyökerezett. Sokat vártam a szavakra amik talán képesek lettek volna elűzni az árnyakat. Szavak amiket nekem őriztél magadban de nem tudtad őket kimondani soha. Szavak amiktől én sosem féltem mert tudtam hol a helyem! Érzem ahogyan tüdőm sípol újabb levegővételért, ahogyan testem próbál küzdeni a szélmalommal. Lelkem viszont belefáradt furcsa játékunkba.

      Távolinak tűnik a telefon csörgése, nincs erőm bele szólni. Hangpostára üvöltöd miért nem válaszolok. De hangod nem zavarja fel többé csendemet, ma te sem tudsz csodát tenni. És a pillanat amikor rájösz, hogy képtelen voltál párhuzamosan haladni az idővel, hogy eltékozoltál minden lehetőséget amit az élet kettőnknek ajándékozott, darabokra tépi a lelked! Elszomorít érzéseid finom lüktetése, melléd térdelnék de nem akarok újabb csalódást! Csak fekszel egyedül szobádba, kezedbe a telefont szorongatva, várod, hogy elhüljön a kín. Végül elalszol és minden elcsendesedik körülötted is!

 

Oldal: Elcsendesedés
Kávé ízü álomvilág - © 2008 - 2024 - kave-izu-alomvilag.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat