Kávé ízü álomvilág

     ÖSZTÖN

     Ösztönösen a megszokott helyre parkolok. Van hely bőven, így mellém parkolhat. Mert ezt teszi minden alkalomkor. Ő is ösztönből. Gyors léptekkel jutok be a boltba, be kell vásárolnom amíg megérkezik. Ha ügyes vagyok, idejében térek vissza a parkolóba, nem várratom magam. Halk dobbanás. A szívem az. Érzelmek kavarognak bennem, miattuk rándul össze a lelkem is. Rég nem láttam! Útjaink jó ideje szétváltak, akkor hirtelen kellett döntenem. Nem volt könnyű, időm sem volt mérlegelni, végül győzött a "vér" hangja. És itt  az új nap, ami talán szebb, jobb, kellemesebb lesz? Mit tartalmaz a következő óra? Gondolatok, amik erőteljesen dobnak a polcok közé, szerencsémre nincs sor a kasszánál, így időben vagyok. Gyors mozdulatokkal kocsim csomagmegőrzőjébe rakok mindent, ösztönösen volán mögé ülök, szemeim telefonom képernyőjét lesik. Azonban pillanatokon belül a valóság térdre rogyaszt, ázni érzem magam belűl. Mert mindhiába siettem. Ösztönöm ma egészen félre vezetett! Ordítani szeretnék de nincs hangom. Felemelem tekintetem, belebámulok a semmibe, sírok. Azt hiszem. Nem hallom, nem érzem csak gondolom. Furcsa ez! A vágy, hogy újra láthassam erősen folytogat de mégis életbe tart. Lüktet a fejem, dörömböl benne valaki, azt kérdezi miért van így? miért nem látnak szemeim? Sikoly tör fel belőlem, magas és ugyanakkor mély. Érdekes! Nem hallom! Döbbenten belebámulok újra a semmibe, nem értem. Kell ez nekem? Összekucorodok, hogy fájjon, hogy fázzak vagy égessen, hogy bántson vagy simogasson de nem történik semmi. Csak hallgatom a koppanó esőcseppeket, lehiggadok, és jön egy belső hang ami súgja: mennem kell. Lassan kigördülök a parkolóból. Rá gondolok, a bántásra, a gyengédségre, a szép szavakra, a csöndre,  mérhetetlen nagy ürességre. Szivem lassan lecsitul, lelkem megnyugszik, a valóság pedig nevet rajtam: "OSTOBA!" Igaza lenne?

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat