SZÉP ÍGY ÉLNI!

       A nő a haját fonta a kis patak partján, sötétbarna fürtjeit megvilágította a nap fénye, így sokkal világosabb színünek tűnt. Egész lénye mosolygott. „Gyere, nézzük a halakat a patakba!” kiáltotta boldogan, amikor a faházból előbújt kedvese. Ő volt a mindene, a szeme fénye, élete értelme. Kéz a kézben egyensújoztak a nedves kavicson, ami a kis patakocska partját ékesítette. És amikor egyikük elcsúszott és magával rántotta a másikat, egyszerre csobbantak a hideg vízbe, majd hangos, szívből jövő kacagásba törtek ki. Lám, ilyen az ember, meg-meg botlik, de feláll, megszárítja magát és halad tovább előre. Mindíg csak előre! Aztán málnát szedtek amit vidám mesélés közbe fogyasztottak el. A nő egy szágúldó lepke után nyúlt,  meggyorsította lépteit, hogy megfoghassa. Milyen jó boldognak lenni, gondolta. Ő az! mert vele van! Elvitte messze a város zajától, a kiváncsi szemektől, a csámcsogó szájaktól. Lepkéje elillan, így kavicskákat dobál a patakba, annak a reményébe, hogy a felszínre csalogat néhány halacskát. Arca egyszerre elkomolyodik, szeme messzire kalandozik. Biztos vannak boldogtalan emberek is, és nem is kevesen, tör fel benne a gondolat. A boldogság talán olyan mint azok a kis halacskák a patakban. Néha hagyják magukat megfogni, máskor nagyon fürgék, bolondosak és megszöknek az emberi kéz elől. Nem minden embernek van kitartása, türelme megszelidíteni őket. Holott ahhoz, hogy valaki békésen éljen önmagával és a világgal, az kell, hogy legyen türelme megragadni a boldogságot! És talán a városi ember a legtürelmetlenebb. Meg az aki nagy pozícióban van. Mert a város olyan mint a hangyaboly, ezer és ezer ember szaladgál ott, néha egymás hegyén-hátán. Egy a különbség a hangyák és az emberek világa között: míg a hangyák egymásért tesznek, az emberek sokszor csak önmagukért, nem gondolva a másikra. Sokan áldozatúl is esnek és boldogtalanok lesznek. És a boldogtalanság talán rosszindulatú is, mert épp a szív keményedik meg és eljő a birtokolás ideje.  A birtokló ember nem oszt meg semmit senkivel, többé nem az ajándékozás a legnagyobb öröm számára. Mindent őriz magának de ugyanakkor félelembe is él, nehogy egy szép nap elveszítsen mindent. Pici zaj felriasztja, felemeli fejét és meglátja kedvesét a part másik oldalán, amint felé közeledik. „Ő nem birtokol, ő mindent megoszt velem” szaladt ki a mondat a nő száján, holott egészen mást akart mondani. Tekintete ott maradt, szinte megakadt a magas, nagydarab férfin, aki lassan, óvatosan közeledett a nő felé. Hosszú ölelésbe burkolóztak, forró csókot adtak egymásnak. Halacskák vidáman fickándoztak mellettük, talán ők is kaptak abból a boldogságból, ami kisugárzott mindenre ami csak körülvette őket. Aztán a nő lágyan kibontakozott kedvese karjaiból és almát szedni sietett. A férfi, mint a hű kutya, követte minden lépését. Leűlt egy fatönkre és figyelte az Egyetlent, ahogyan nyújtózik, ágaskodik elérni egy-egy almát. A nő, munkája végén, kezeivel megsimogatta a fát, tekintetével megsimogatta a férfit is. „Mennyire más! Fáradt de boldog! Kopaszodó feje, arcráncai többnek mutatják mint amennyi. Sok gondot, problémát oldott meg élete során, sok ember sorsa az ő kezében dőlt el, nem könnyű a mindennapja. Mennyi minden ért téged Szentem!” gondolta magában, de nem mondott semmit. Almával kínálta a férfit, akihez hű maradt amióta először meglátta.”Pihenned kéne, fáradt vagy” jött a mondat. „Igen, fáradt vagyok” dünnyögte a férfi. „Nagyon elfáradtam, kedvesem!” Megölelte a nőt, aki biztonságba érezte magát mellette, vele. „Annyira vágyom rád!” súgta Egyetlene fülébe és olyan elragadtatottan nézte, szinte falta a tekintetével.”Szeretlek” folytatta súgó hangon „Ugye érzed minden pillanatban?” Mindíg ölelte, simogatta, hogy érezze nincs egyedűl. „Én vagyok az erő amit a szivedbe hordozol. Én vagyok a lelked csendje. És mindíg az leszek míg élünk ezen a földön!” Boldogan, nevetgélve üdvözlik a lemenő napot, kézenfogva sétálnak be a faházba, ami otthont adott nekik ezen a hosszabbított hétvégén. Közöttük ott a láthatatlan kötelék, a szerelem köteléke. Ennél többet két ember egymásnak nem is adhat! Szép így élni!  

 

Oldal: Szép így élni!
Kávé ízü álomvilág - © 2008 - 2024 - kave-izu-alomvilag.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat