GYERTYA EGY SÍRON

    Halványan látom csak a lángját, mindjárt kialszik; valaki régebben tehette ide. Rá-rá pillantok, de még pislákol, mintha nem akarna kialudni, mintha mondani akarna valamit. Várok, de nem szólal meg, hisz nem is tud, mert csak egy gyertyaláng, de ezen felül egyéb is. Egy élet lángja, amit elfújt a szél, ami túl korán átment egy másik dimenzióba, olyanba ahol talán megnyugszik, ahol nincs sem fájdalom sem más emberi érzés, csupán szeretet. Oda, ahonnan nincs visszaút! Különleges érzés önt el: mégis lát engem, aki itt állok a majdnem kialvó gyertya lángja mellett ?!?!  Beszélek hozzá, mesélek a jelenről, a múltról, szüleiről, gyermekeiről, az iskoláról ahol oktatott és mindazokról akik itt maradtak és akiknek máris hiányzik, pedig alig néhány napja ment el. De legfőképpen érzéseimről: arról, hogy mennyire szerettem ahogyan szervezett, szerkesztett, tanított, és csinálta mindezt úgy, hogy nem szakadt ketté: édesanya és oktató, nem veszett el a feladatok sokaságában. Arról, hogy  szerettei minden követ megmozgattak ittmaradása érdekében. Arról, hogy amikor mások gyerekei a Mikulást várták, az övéi ŐT siratták mert pont akkor távozott el közülük, hogy középső gyermeke nevenapja is ugyanakkor volt, édesanyja születésnapja is, hogy a lelkem sajgott, szivem megdermedt! Vívódás ugyanazon a napon háromszoros ünnep és gyáz között; ez Isten akarata! zúg a fülembe erősen! Folytatom beszédem arról a különleges és felemelő, szeretetről szóló kapcsolatról ami hozzá fűz, ami évekkel ezelőtt kezdődött és mindörökké megmarad! Mondanivalóm közbe meg-meg rezzen egy ág, vagy épp egy madár suhan át fejem fölött, lassú, halk suttogás jut el fülembe, vagy mindezt csak képzelem? Nem, ez nem képzelet, Ő eképpen válaszol, mert tudja, őszinte szavaim mögött ott a hit, a béke, a remény, a jóakarat és a tiszta szeretet. Ő is hitt; valamilyen belső fény volt benne, ha csak valakire ránézett vagy elment mellette, az megérezte ezt a fényt. Olyan fény ez ami megmarad mindörökké. Ebben a fényben ott marad egész lénye, mindíg mosolygós tekintete, ragyogó arca, kellemes hangja, talán a méltósága is. Az a méltóság ahogyan élte életét és viszonyúlt mindenkihez körülötte.  A nap nyugovóra tér, kezd sötét lenni, de a fény, az a különleges fény megmaradt, ott ragyog előttem! Nem, nem a gyertya fénye ez, az már rég kialudt, a nap is lepihent; ez a lélek fénye ami soha nem hal meg, ragyog mig a világ világ marad! Az Ő csodálatos és tiszta lelke fénye!

 

     

 

Oldal: Gyertya egy síron
Kávé ízü álomvilág - © 2008 - 2024 - kave-izu-alomvilag.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat