Kávé ízü álomvilág

Soha nem késő elkezdeni! Közel a hatvanhoz kezdtem el leírni gondolatokat, jegyzeteket készíteni , amik rögzítik az élet bizonyos pillanatait. Egy adott szituációhoz csak kevés fantázia kell és kész a mondanivaló. Érezd magad jól itt kedves Vendég!

      

     ZÁRT KAPU  

     

            Fájt, nagyon fájt! Nem, nem a testem. A testi fájdalom mellékesnek tekinthető az udnor mellett, amit éreztem. Amikor leszállt rólam izzadt testével, és mégegyszer, utoljára megütött, úgy éreztem vége a világnak. Belém rúgott többször is. De már nem fájt, nem érdekelt, csak azt akartam, hogy vége legyen mindennek. Láttam ahogyan elmegy, ahogyan ragyog a képe a sikertől. Ahogyan lazán, öntelten lép ki az ajtón. De hiszen minek is maradt volna? megkapta amit akart! Láttam a szemeiben a kielégülést, sokkal inkább lelki mint testi kielégülést. Megkapott egy nőt, annak akarata ellenére. Hisz az uram! a játék irányítója, ő döntött, én nem választhattam és ezt élvezte. Ezért kapott el, ezért volt minden! Hogy kiélje beteges vágyait még félrészegen is! Percekig csak űltem a padlón, bámúltam magam elé, majd végül nehézkesen felkapaszkodtam a mocsokból amibe éreztem magam! Szoknyámat kerestem de nem találtam sehol, lábaim remegtek, alig bírtam talpon maradni. Sírni azonban nem tudtam. Nem, ezt az örömöt nem adtam meg neki. Eldöntöttem, hogy nem török össze, nem fogom engedni, hogy életem végéig ez az emlék irányítson. Mégegyszer végigjárattam tekintetem a szobába és végül megpillantottam a kis szoknyácskát ami aznap volt rajtam. Sajogások közepette magamra húztam, de minek is rám az a szoknya? amikor a mocsoktól próbálok szabadúlni, ami rám tapadt! Besiettem a szobámba, ágyamra dőltem, takarót húztam a fejemre, aztán magzati pózba helyezve magam, vártam! Nem tudom mire. Talán arra, hogy rájövök az egész csak rossz álom volt. Vagy arra, hogy az idő visszafordúl és meg nem történté válik az egész borzalom. De nem így lett, az idő a maga lassú és nehézkes tempójában egyre csak haladt előre, a végtelen és kiszámíthatatlan felé. És egyszerűen eszembe jutott, hogy piszkos vagyok! A testembe volt a teste, a bőrömhöz ért az ajka, a keze, az izzadságcseppjei beleivódtak a blúzomba, a hajamba! Undorodni kezdtem magamtól! Lerúgtam a takarót a földre és kimásztam az ágyból, lerángattam a huzatot az ágyneműről és begyömöszöltem a mosógépbe majd én is levetkőztem. Éreztem magamon az alkoholtól büdös lehelletét, amitől görcsbe állt a gyomrom. Beálltam a zuhany alá, a víz azonban akárhogy súroltam magam, nem volt képes lemosni testemről a szennyet. Véresre dörzsöltem a bőröm, de mit sem ért, azon ami történt már nem tud változtatni! De mi lesz holnap? dolgozni kell mennem és senki nem sejthet meg semmit, nem tudhatja meg soha senki mi történt. Máskor is összevert és sikerűlt álcáznom kezei nyomát. Nem akartam az ágyamba aludni, reméltem, hogy a hideg csempén feküdve eltűnnek zúzódásaim, sebeim amik egész testemet borítják. Kibányásztam a szekrényből egy nagy törölközőt, magamra tekertem és elaludtam a hideg, vizes csempén. Arra ébredtem, hogy fázom! Kinyitottam szemeim, falióra éjfélt mutatott. Megelevenedtek előttem a történtek, hirtelen arra gondoltam csak álom volt, de aztán a sajgó sebek, kék foltok és zúzódások választ adtak. Nem álmodtam! Levegő után kapkodtam, újra sírni lett volna kedvem de nem tettem meg! Ha megtenném ő győzne! Ennyire nem leszek gyenge! Ha testileg legyőzött, lelkileg nem fogja megtenni!  Soha, azt soha nem engedem meg neki! Gondolataimból a telefon csörgése zökkentett ki. „Szia szépségem, még ébren vagy?” csendűlt a hang a vonal túloldalán. Hatására elejtettem a telefont, majd a bejárati ajtóhoz vonszoltam magam. Ellenőriztem ha jól be van zárva és a biztonság kedvéért beakasztottam a pótzárat is. Megsemmisűlve álltam az ajtó előtt, a félelem olyan határozottan fészkelte be magát tudatalattimba, hogy egy hadsereg sem lett volna képes kimorzdítani búvóhelyéből. Kikapcsoltam a telefont, nyugtatót és fájdalomcsökkentőt vettem be, majd szobámba bandukoltam, egy pohár vízzel a kezembe. A lakásba csend lett az úr, álomba vitt a gondolat, hogy a lelkemet soha nem fogja összetörni, oda nem tud behatolni, azt nem tudja összeverni, rúgdosni! Ott zárt a kapu számára!

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 2
Tegnapi: 69
Heti: 112
Havi: 615
Össz.: 190 922

Látogatottság növelés
Oldal: Zárt kapu
Kávé ízü álomvilág - © 2008 - 2024 - kave-izu-alomvilag.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »