KÖZELSÉG

        Sokszor gondolkoztam már azon, hogy mit kezdenék veled, ha egy egész napra csak az enyém lennél. Hogy mit is szeretnék. Egyszerre mindent és semmit, különös dolog ez! Zavarba ejtő a közelséged! Mit tudok vele tenni? Őszintén!          Zavart vagyok és nem merek feléd nézni. Ekkor megszólítasz, arcomba fut a vér, hirtelen forróság önti el a testem. Szeretném kinyitni az ablakot, hogy cirógasson a hűvös reggeli szellő, de mégsem teszem. Kiszáradt szájjal, sugárzó szemekkel nézek feléd és félénken kérdezlek: szabad megölelnem téged? Te bólintasz, én pedig a nyakad köré fonom kezeimet, szinte rád tapadok. A szivem féktelenűl dobog, olyan hangosan, hogy attól félek te is meghallod. De mindezek ellenére úgy érzem, nyugodt vagyok. Ez az első dolog amit megtennék veled: ölelni téged a végtelenségig, soha el nem engedni. Hihetetlen milyen kedves vagy néha, most is! Ilyenkor azt érzem, hogy szeretsz, de persze tudom, hogy nincs így. Nagyon szeretném elhinni, hogy jelentek neked valamit, mert te nekem minden vagy! Nem ragozom mi minden. Szüntelenül vágyom rád, annak ellenére, hogy tudom, tisztába vagyok azzal, hogy ebbe az életbe nincs esélyem, de most ki akarom élvezni, hogy engedékeny vagy. Elhiteted velem hogy szeretsz, és olyan jó így! Mert sokat jelentesz nekem! Meg akarlak csókolni, megtehetem? gondolat ami még suttogva sem hagyja el számat. Amint elnémulok, te máris cselekszel. Fél kézzel a derekamat átölelve húzol közelebb magadhoz, a másikkal az arcomat simítod végig, hogy végül megállj az állam alatt és megcsókolj. Még szorosabban ölellek magamhoz, amikor hirtelen elválik tőlem az ajkad és én megint nem merek rád nézni. A tekinteted kérdő, tudom, várod tőlem a kérést a folytatásra, hiszen készségesen teljesítenéd most minden óhajom. Félek tőled! De ugyanakkor, ezzel szemben, áhítozok is utánnad. Minden rosszat kihozol belőlem, nem akarom, hogy emiatt megutálj! Tudnod kellene, érezned kellene milyen hatással vagy rám! Lehajtom a fejem és a padlót bámulom, de te kényszerítesz hogy rád nézzek. Az arcodon különös mosoly! Az jut eszembe, vajon most itt hagysz-e? esetleg haragszol rám? semmit nem tudok kivenni a mosolyodból. Nem tudok a szemedbe nézni, pedig gyönyörű kékes-zöldek. Csak úgy ragyognak felém! El tudnék veszni bennük, de most nem vagyok rá képes. Mellkasodra támasztom kezeimet és ahogy félve felpillantom, végre megértem fura vigyorod. Nem tudod visszafojtani azt a vágyakozó sóhajt, ami kikivánkozik a szádból. Annyi józanság maradt bennem, hogy ne mondjam ki veled együtt, hangosan, mi az amire vágyunk. Nem csak te, én is! A félig behúzott függönyön a besugárzó fény csak rád vetül, hozzám már nem ér el. Telnek a percek! Egyetlen egy óra és vészesen fogy az idő amit veled tölthetek. Zavarba ejtő a közelséged! Mit tudok vele tenni? Őszintén! 

 

Oldal: Közelség
Kávé ízü álomvilág - © 2008 - 2025 - kave-izu-alomvilag.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat